2024 tavaszán egy régi vágyunk teljesült azzal, hogy lakóautóval utazhattunk el Olaszországba. Egyelőre csak egy rövidebb utazásra tudtunk kizökkenni a mindennapokból. Így alakult, hogy 5 napot töltöttünk el összesen Velencében, Veronában és a Garda-tónál.

Valójában mindenhol napokig lehetne elveszni, de a Garda-tó különösen az a hely lett számunkra, ahova szeretnénk még visszatérni.

A kempingünk

Velencei látogatásunkat befejezve bő másfél órás út után érkeztünk meg Sirmionéba, ahol a szállásunk is volt. A Park4night alkalmazás segítségével olyan kempinget kerestünk a tó mellett, ami inkább Veronához van közel. A csupán 2,5 nap ott töltött idő nem volt ideális arra most nekünk, hogy messzebb menjünk. Így foglaltunk végül 3 éjszakára parcellát a Camping Sirmionéban 40 euró/éj áron. Volt minden és még egy kicsit talán több is, mint amire számítottunk. A kemping a tó partján terül el, a parcellák kényelmes távolságra vannak egymástól. Nagyon korrekt fürdési lehetőséggel, vízvételezéssel, szerviz lehetőséggel. Hamar rájöttünk, hogy a hálózatra való csatlakozáshoz a mi szabványunk nem megfelelő, de a kemping éttermében található kisboltban vett átalakítóval hamar orvosoltuk a helyzetet.

Sirmione

Biztosak vagyunk abban, hogy nem láttunk mindent Sirmionéból, de így is nagyon kellemesen telt az ott töltött idő. Érkezésünk után kicsit pihentünk, felfedeztük a kempinget, majd sétálni indultunk. A cél annyi volt, hogy elérjünk a félsziget csúcsáig, a Catullus villáig.

Nagyjából 15 perce sétálhattunk, amikor túl szimpatikus lett egy kis üzlet, ahol egy pohár bor mellett ültünk az utcafronton és néztük, ahogy a sétány megtelik a szieszta után. A hely neve Enoteca del Lugana Fontana Vini di Manuel Fontana Sirmione. Egy pohár bor 3 euró volt.

Számos leírás szuperül mutatja be Sirmione ezen részét és írja le miket nézhetünk meg a félsziget csúcsához sétálva, így mi most ezt nem részletezzük. Bejártuk az óvárost, láttunk várat és kastélyt. Mind szép volt. Mégis magával ragadóbb volt a víz kékje, a tulipánok színe vagy a citromfák. A citromfák, ami legalábbis nekünk, alföldieknek talán mindig megmarad látványosságnak.

A sétánk alatt egy óriás fagyira még vevők voltunk. Valahol a Scaligeri kastély körül vettünk két gömb fagylaltot 8 euróért. A délutáni presszónkat pedig a Ristorante Al Moloban ejtettük meg presszónként olyan 2-2,5 euróért csodás panoráma mellett.

Óda az olasz sonkákhoz…és tésztákhoz

Hedonista tészta, sonka és sajtimádó emberek vagyunk, ez az igazság. Olaszországban nagyon népszerű üzletlánc a Coop. Mi is odajártunk. Többször is mint, amennyire indokolt lett volna. Rengetek féle tésztát találtunk itt, na és a sonkák…a mortadella. A pultból kért húsáruk nagyon jó áron kaphatók és külön öröm volt nézni, ahogy a kedves hentes szeletenként különös gondossággal készítette össze nekünk a kért termékeket. Így a reggelink mindig szendvicsféle volt, az első esténken pedig a lakóautóban főztünk kagylós paradicsomos tésztát, ami után elégedetten tértünk nyugovóra…és persze, egy kis bor is belefért.:)

Robogózás a tó körül

Olaszországi tartózkodásunk során egy nap sem telt el csapadék nélkül. Mikor jobban, mikor kevésbé esett az eső. Mi ezzel számoltunk, mégis bíztunk abban, hogy kapunk majd egy időablakot, amikor robogóval bejárhatjuk a környező településeket és végülis szerencsénk volt. Néha hidegebb volt, mint amit elviselt a kabátunk, de a látvány elfeledtette, ha erős is volt a szél.

A célunk az SP38 Strada nella Fora panoráma út bejárása volt. A 0. kilóméterhez érve láttuk meg, hogy az út le van zárva. Bár, nem az eredtileg tervezett útvonalon, de Salón át, egy megállóval Madernóban egészen Tremosineig elrobogóztunk. Szeretjük a panoráma utakat, a szerpentint – autóval és robogóval egyaránt. Ez a tavaszi robogózás, a friss levegővel, a messzi tájon felbukkanó havas hegyekkel maradandó emlék számunkra.

Madernó városában mindkét irányban megálltunk. A számos kávézó egyikében a cappuccino mellé cannellonit kértünk. Egy euróért árulták őket, engem pedig mamám régi sütijére, a vízen kelt kiflire emlékeztetett, így még kedvesebb volt az élmény. Nagyjából eső előtt vissza is értünk a kempingbe.

Randevú Sirmioneban

Amikor többnapos útra indulunk lakóautóval, mi szeretünk kimozdulni is. Szeretünk a lakóautóban főzni, az ott készült kávé illatához teljesen szentimentálisan állunk hozzá, viszont ha nem vagyunk távol a várostól, akkor kaphatók vagyunk arra, hogy felfedezzük a környéket és megkóstoljuk az ottani ízeket. Természetesen Sirmione is csordultig van éttermekkel. A Coop és a kemping közötti sétánk alatt hamar kiszúrtuk a Bistrot Grill Da Pier nevű éttermet. Elolvastuk a véleményeket is róla, megnéztük az étlapot, így végül oda foglaltunk asztalt. Ezzel  szerencsénk volt, hiszen húsvét hétvégéjén mi is tapasztaltuk, hogy tömve vannak az éttermek.

Mi eddig csak közösségi oldalakon láttunk olyan videót, amiben mint egy előadás részeként egy óriási grana padanoban készül az étel a vendégtérben. Kiderült, hogy ha a minimum két főre rendel a vendég a Pirate’s Maccheroni néven futó csupa krémes és sajtos tésztából, ami az étterem egyik specialitása, akkor itt is része lehet ebben az élményben. Lehet, hogy ez egy egyszerű turistafogás, nekünk tetszett. A tészta jó volt, a bor jó volt, a tiramisu pedig tökéletes zárása volt a vacsorának. Egy főétel nagyjából 10 eurótól elérhető.

A vacsoránk után még sétáltunk egyet a környéken, majd a kempingbe visszaérve hosszasan sétáltunk a tó partján. Néztük, ahogy egyszer kisebb, másszor nagyobb hullámokban sodródik ki a víz a partra.

Másnap Sirmionéból busszal átmentünk Veronába és ott töltöttük a napot. Buszjegyet dohányboltban lehetett vásárolni és alig egy óra alatt Verona belvárosában voltunk. Az utolsó esténken a kempingben pihentünk.

Mi a Garda-tóból egy kicsi, de annál lenyűgözőbb szeletet láttunk.  Mindenkinek nyugodt szívvel ajánljuk Sirmione és környékének a látogatását. Legközelebb ismét ellátogatunk a SP38 Strada nella Forahoz, hátha sikerrel járunk, illetve felvesszük a listánkra Bardolinot és a Varone vízesést is.

Az olaszországi utunk első állomásáról, Velencéről a beszámolónkat itt olvashatjátok: https://storyvan.hu/lakoautoval-olaszorszagban-1-resz-velence/