Általánosságban talán elmondható, hogy amikor valaki lakóautós túrákon gondolkodik, akkor egy olaszországi kaland valahol ott van a listán. Nem volt ez velünk se másképp.

Nagy álmunk télen egy spanyol lakózás, tavasszal pedig mi is az olaszokhoz vágytunk.

A húsvéti ünnepekre datáltuk az eseményt velencei kezdéssel.

Ajánlások alapján itt nem az volt a célunk, hogy nagy kempingezős pihenéseket rendezzünk, főként városnézés miatt mentünk. Nem volt szempont, hogy mennyire jól felszerelt a kemping, csak biztonságban szerettük volna érezni magunkat.

Park4night-os kereséssel találtuk meg a Caravan Park San Giuliano-t, ami szinte a Ponte della Libertà híd lábánál található és nagyon könnyen Velencébe érhetünk onnan.

A szállásunk

Az utazás előtt nagyjából 2 héttel telefonáltam, hogy biztosítsam a helyünket a parkolóban szerda éjjeli érkezéssel és péntek délelőtti távozással. A jó kedélyű úriember a vonal végén azt mondta, hogy lesz hely – nem kell foglalnunk. Sorompós beengedés van, így bármikor érkezhetünk.

A parkolóba összesen 48 órát tölthet el egy camper 18 eur/éj áron. Több helyen olvastuk, hogy esős időszakban könnyen fellazul a talaj és nagy lehet a sár. Mi kifogtuk az esőt és valóban nem volt könnyű olyan parkolót találni, amire magabiztosan álltunk volna be nem félve attól, hogy majd elakadunk. Végül lett egy kavicsosabb helyünk és nyugodtan aludtunk el.

Megfelelő víz, gáz és áram mennyiséggel készültünk erre a 2 napra, de ahogy láttuk volt lehetőség mindenre. A zuhanyzó bár hagyott némi kívánnivalót maga után, a célnak tökéletesen megfelelt.

Bejutás Velencébe

A parkoló recepcióján a helyi járatra árultak buszjegyet, amivel rövid idő alatt Velencébe értünk.

Innen mi vaporettóval, azaz vízibusszal mentünk tovább. Sétálhattunk is volna, de már ez felért egy külön programmal.

A napot mi városnézéssel töltöttük. Megnéztük a sóhajok hídját és sétáltunk a Szent Márk téren, de összességében hagytuk, hogy “elvesszünk”. Szűkebbnél szűkebb utcák, varázsos kanálisok, sok eső és sok Aperol. Így telt a napunk.

Gondola vagy nem gondola?

Gondola – gondoltuk. Végül a nap első felében esett, így nem éreztük olyan komfortosnak. Végül ahogy jött a jobb idő és így a lehetőség is adott volt, a vízibusz után már nem éreztük kihagyhatatlan programnak a gondolázást. Aztán szerencsénk lett. A sokadik megyünk amerre látunk után kicsit célirányosan igyekeztünk közeledni a buszállomás felé, ami a kanális másik oldalán volt. Híd nem volt a közelünkben, de a google térkép jelzett átjárást. Gondolások. Láttuk, hogy gondolán viszik át egyik oldalról a másikra az embereket. Mindezt 2 euróért fejenként. Ez pont annyi volt, mint amennyit szerettünk volna. Jó áron, hasznos szolgáltatás és még az élmény is megvolt.

Miket ettünk?

A kávé és az adott ország ízei nálunk valahogy mindig nagyobb fókuszt kap, mint például egy múzeum. Sajnos vagy nem sajnos ez az igazság. Szóval ettünk és ittunk:

1. Barcollo Bar: apró szendvicsek 2-2,5 euróért: (délelőtt 10-kor közölte a hely, hogy itt kávézni nem tudunk, de van bor)
2. Café Laverna: “kipróbáltuk, hogy nektek már ne kelljen” hely. Oké, ez túlzás, de az árazás is az volt. Nagyon vágytunk már egy kávéra és kivételesen nem néztük meg a google véleményeket a Szent Márk téren található helyről, csak megtetszett a hely hangulata kívülről. Extra udvarias fogadtatás, élő zene. Ja és egy presszó 12 euró.
3.  Ristorante Antica Sacrestia: a legromantikusabb ebédünk valaha. Aperol 8 euróért és pizzák kb.10-15 euróért. Minden kifogástalan volt, de talán nem is figyeltünk az ételekre, annyira gyönyörű látványunk volt az ablakból. Miután abból felocsódtunk, megállapítottuk, hogy belülről is kivételesen szép az étterem.
4. Aperol a Cannaregio városnegyedben: a hely pontos nevét nem jegyeztük meg, de 3-5 euróért kapható a környéken Aperol.
5. Bacaro al Ravano: hangulatos hely, 10 eurót fizettünk 2 szendvicsért és egy sörért.
6. A vacsoránk a Santa Croce negyedben volt.

Összességében nagyon elégedetten tértünk este nyugovóra. Bár az eső a nap első felében erősen esett, az élmény értékéből nem vett el.

Ez persze nem törvényszerű, de szerencsénk volt azzal, hogy csütörtökre esett a velencei látogatásunk,  nem volt nagy tömeg a városban, illetve a parkolóban is volt szabad hely. Péntek reggel 9-kor, amikor pakoltuk be a motort már többen kérdezték, hogy mikor megyünk el, mert többen is várakoznak az üres helyekre.

A velencei napunk után Sirmione felé vettük az irányt, mert a következő napokat a Garda-tó és környékének a felfedezésével töltöttük. Erről majd egy másik blogban mesélünk.

Jó utat addig is minden utazónak!:)