Nem gondoltuk volna, hogy az első hivatalos lakóautós utunk a mai napig az egyik legkedvesebb emlékünk lesz, de így lett.

Hosszú hétvége előtt álltunk és ekkora már le volt töltve nálunk is a Park4Night applikáció és benne voltunk jó néhány Facebook csoportban, ahol rutinos utazók megosztották a különböző tapasztalataikat kül- és belföldi kemping és bivak helyekről. Gondoltuk kipróbáljuk milyen a kempingezés. Rátaláltunk Balatonakalin a Holiday kempingre szerencsére szabad hely is volt. Este érkeztünk meg és 1 éjszakára foglaltunk egy vízparti parcellát.

Hamar megtapasztaltuk a lakóautózás egyik legnagyobb előnyét. Bármikor tovább lehet állni. Még tartott a horgászszezon és ezt sokan ki is használták, a vízparti szakasz horgászokkal volt tele. Jól is tették, hiszen gyönyörű idő volt hozzá. Mi azonban valami másra vágytunk most. Megtanultuk az első leckét, miszerint nem szabad figyelmen kívül hagyni a horgászokat ebben az időszakban sem.

Megnyitottuk a Facebook csoportokat és az applikációt új parcella reményében. Balatonfelvidéken szerettünk volna maradni, egyszer csak megláttuk: Dörgicse, Boldogasszony templomrom, körülötte csupa zöld. Nézzük meg. 

Ha valaki erre adja fejét számoljon vele, hogy elég keskeny út vezet a cél felé. A templomrom előtt üresen állt egy kissé kitaposott de zöld placc, előtte elterült a balatoni panoráma. Megérkeztünk. 

Érkezésünk után nem sokkal arra lettünk figyelmesek, hogy nem vagyunk egyedül. Megjelent egy stand, ahol hazai borokat és házi kenyeret kínált egy úriember. Kell ennél több? Gondoltuk.

A nap sütött, a 10 Hektár Vinotékának köszönhetően mi saját borkóstolót tartottunk és megismerkedtünk a borok viszonteladójával. Elmesélte, hogy épp ezen a hétvégén indítja a kitelepülését a templomromnál és, hogy nagyon jókor jöttünk, mert holnap itt bizony májusfa állítás lesz.

Másnap reggelire lángost sütöttünk. A kempingasztalt otthon felejtettük – természetesn ilyenek előfordulhatnak. Anélkül ültünk ki reggelizni a lakó elé. Nagyon jó idő volt már délelőtt is. Ahogy telt a nap úgy telt meg a templomrom körüli terület is. Családok, gyerekek, kutyák. Bár úgy indultunk el, hogy jó lesz nekünk ketten, végül nagyon jó érzés volt látni a sok vidám embert magunk körül. Bográcsozás, jó borok, napfény, olvasás – így telt a nap és délután érkezett a fa. 

Nálunk nincs hagyománya a Májusfa ültetésnek, így izgatottan vártuk milyen lesz. Helyiek hozták a több méter magas fát és a több tucat ember, akik akkor összegyűltek egy emberként szurkoltak a fa sikeres állításáért. Ezt követően néhány bátor vállalkozó tesztelte a fa stabilitását – ki mászik magasabbra?

Mi még egy napot eltöltöttünk Dörgicsén. Korábban a Kaáli Autó-Motor Múzeumban már jártunk – amit meleg szívvel ajánlunk, így oda most nem mentünk el. Helyette sétáltunk a községben, beültünk a Templom téri kávézóba egy sütire és folytattuk a pihenést.

Nem tudjuk, hogy az első utazásé vagy Dörgicse varázsa volt-e. Talán mindkettő.